2. fejezet

- Miért hoztatok ide?!

- Kérlek, nyugodj le. Mindent elmagyarázunk - Donghyun felállt a székéről.
- Ezt hogy lehet elmagyarázni? A kedvenc bandám egyik tagja, aki ráadásul a biasom, elhurcolt ide...ebbe az izébe! Donghyun, hogy lehet ezt elmagyarázni?! - kiabáltam. - Vigyetek vissza, és ennyi.
- Nem lehet.
- Már miért nem?! Tudjátok, hogy ez emberrablásnak számít? - néztem végig a társaságon.

Hyunseong az ajkát nyalogatva figyelt engem. Hát...ennek meg mi az isten baja van? Tökre ijesztő.. Más is szemet szúrt. Mind a hat tagon, hat különböző Janus ruha volt. Az ikreken kék, fehér..hát pontosan nem is tudom hogy mivel, Jeongmin-é zöld, az az izé piros, Hyunseong-é fekete-kék, Donghyun-é fehér-fekete, Minwoo-é pedig az a hagyományos Janus ruha, ami az MV-ben is szerepel, fekete-piros. De hogy miért... azt nem tudom. Minwoo és Jeongmin ruháján ott van az a rövidke izé, ami hátul lóg, és az ikrek ruháján is rajta van, az meg hosszú, mintha tényleg szoknya lenne. És azok a csizmák..és azok a láncok a ruhán... és az a váll dísz Minwoo, Kwangmin, és Donghyun ruháján... és azok a gallérok... Hát... oks.

- Mi lenne, ha nem bámulnál folyton minket? - kérdezte Minwoo mogorván.
- Hö? - kérdeztem vissza. Kicsit eltévedtem. Miről is beszélgettünk?
- Ch. - Megrázta a fejét.
- Nos, Annabell, szeretnénk neked elmondani valamit. - kezdte Donghyun.
- Te honnan a bánatból tudod a nevem?!
- Mindent tudunk rólad.
- HE?!
- Teljes neved Bíró Annabell. 1997 július 31-én születtél, Magyarországon, Győrben. Édesanyád neve, Károlyi Zsuzsanna, édesapád neve, Bíró Miklós. A szüleid 2006-ban vesztették életüket autóbalesetben. A nagyanyádék felügyeletére lettél bízva.
- EZT MEG HONNAN TUDOD?! - Teljesen lesokkolt.  Elmesélte az egész életem..címszavakban. Honnan tud ez ennyi mindent rólam?!

- Mindjárt elmagyarázom. De először hallgass meg.
- Elmesélhetem én? - kérdezte izgatottan Jeongmin, és felpattant a székéről.
- Tiéd a szó, Jeongmin - mosolyodott el Donghyun, és visszaült a helyére.
- Rendben. Nos - Megköszörülte a torkát. - Mi kissé mások vagyunk, mint a többi ember. Átlagos, idolnak nézünk ki, amúgy azok is vagyunk, de még is mások. Hogy miért? Megmu...
- Még ne! - kiáltott fel Donghyun. Ijedten ránéztünk mind a ketten. - Még ne mutasd meg. Túl sok lenne neki.
- Mégis mi?!
- Jobb lenne ha egy kicsit visszafognád magad. Beszélj normális hangerővel a vezetőnkkel. - nézett rám gyilkos szemekkel Minwoo. Mintha tényleg meg akarna ölni!

- Elnézést, Donghyun - Jeongmin meghajolt.
- Tudod hogy elnézem. - mosolygott a másik. - Folytasd.
- Idomárok vagyunk. - bökte ki nemes egyszerűséggel Jeongmin. Mik? Idomárok? Azok mik? De várjál csak.. Aang legendája.. Nane, most komolyan? Kitört belőlem a röhögés.
- Idomárok? Jézusom, megy egy avatáros hülyeségről szóló sorozat, abban vannak idomárok. Még hogy ido..

Nem tudtam befejezni. Éles fájdalom hasított a fejembe. Nyomást éreztem. Mintha szét akarna robbanni! Pokolian fáj.. Odakaptam. Még jobban fájni kezdett. Felsikítottam. Majd még egyszer. Térdreestem. Nem múlt el a fájdalom. Csak nőt, és nőt. A sikítások is hangosabbak lettek.

- Minwoo, fejezd be! - ordítottt fel Donghyun. Fél szemmel ránéztem Minwoo-ra. Rezzenéstelen arccal figyelt, közben sűrűn pislogott. Ismét egy sikítás tört fel belőlem.
- Nem hallod?! Hagyd békén! - Donghyun fogta magát, és lelökte a székről. Egyből megszűnt a fájdalom. Fellélegeztem. Mi volt ez?

- Mi a...? - nyöszörögtem. Kwangmin egy másodperc alatt mellettem termett, és felsegített.

- Ez az idomárok egyik képessége. Megzavarja az idegrendszert, és hatalmas fájdalmat küld az agyba. Blokkolni lehet, de csak akkor, ha ismered a gyengepontot.

Minwoo sötét tekintettel beszélt hozzám. Képesség?

- Miféle képesség ez? - kerekedett ki a szemem. Oldalra néztem, és felemeltem a fejem. A mellettem álló iker érdeklődő tekintettel vizslatott, a karom pedig még mindig nem engedte el. Visszanéztem a többi srácra. Hyunseong még mindig azzal volt elfoglalva, hogy a száját nyalogatva figyelt. Mi van itt? - Miért hoztatok ide? Miért van különböző Janus ruha rajtatok? Minwoo miért ilyen elmebeteg? És Hyunseong miért nyalogatja a száját, miközben engem bámul?

Kérdések sorozata tört fel belőlem. Akarom a válaszokat, méghozzá most azonnal!

- Milyen kis kíváncsi a kisasszony. - mondta gúnyosan Minwoo.

- Nos, hogy visszatérjek az eredeti témához, idomárok vagyunk - Jeongmin ismét nekikezdett. - Egyik képességünket már sajnos tapasztalhattad - Itt Minwoo-ra nézett. Az csak megvonta a vállát. - Arról lenne szó, hogy mostanában a tudomásunkra jutott, hogy az avatár Szöulban tartózkodik. Ez pontosan két hete. Te is két hete jöttél ide, Annabell. Nos, keresgélni kezdtünk. Az úgynevezett nyomkeresőnk Hyunseong. Ha az adott ember az avatár, azt Hyunseong megérzi. Azon a napon, mikor idejöttél, mi is a repülőtéren voltunk, álruhában. Hyunseong jelzett nekünk, mikor te mit sem sejtve elhaladtál előttünk. És akkor leesett nekünk is, hogy te vagy az. Nem akartunk rajtaütni, ezért vártunk. A mai napig. Tudtuk, hogy a fellépésünk miatt jöttél ide. Gondolom a fellépés előtt észrevetted, hogy Minwoo és Donghyun folyamatosan téged néz. Hát..ez az oka. Ez az oka, hogy elhoztunk ide. Ez az oka hogy itt vagy... Te vagy az avatár, Annabell. Mind a négy, most jelen esetben öt elem birtoklója.

Figyelmesen hallgattam végig a beszámolóját. Csak az utolsó néhány mondatnál esett le szó szerint az állam. Avatár? Elem birtokló? Hyunseong megérzi...? Mi?!

- Te most az akarod elmondani, hogy én avatár vagyok? Fiacskám, fel kell hogy világosítsalak.. Ilyen NEM létezik!
- A rohadt életbe, elegem van belőled! - Minwoo felordított, és felállt a székről. Vészesen közeledni kezdett felém.
- Minwoo... Minwoo ne csinálj vele semmit - sziszegte Kwangmin. De az csak jött felém. Én hátráltam. Mikor a falhoz értem, beleütköztem. Minwoo szorosan elémállt, megakadályozva, hogy lelépjek. Felemelte a kezét. Tenyerében hirtelen tűz gyúlt.

- Szerinted ez itt mi? - kérdezte és felémmutatta.
- Tű.. t.. Tűz? - kérdeztem vissza remegő hangon.
- Ügyes kislány. És szerinted hogy kerül ez ide?
- Te... Te hívtad elő?
- Úgy is lehet mondani. Igen, én hívtam elő. Hogy hogyan? Tűz idomár vagyok - mondta tekintetét belevésve a szemeimbe. A tűz hirtelen semmivé lett. Fellélegeztem.

- Minwoo, menj a közeléből! - csattant fel Donghyun mérges hangja.
- Ahogy óhajtod. - Vállatvont. Már el akartam lépni, mikor a fülemhez hajolt. - A helyedben vigyáznék. Hyunseong bukik a nagy mellekre. És én is.

Felforrósodott az arcom. Jesszuska! Magam elé helyeztem mind a két karom, és arrébb léptem.

- Nos..akkor azt akarjátok mondani, hogy én vagyok az avatár, igaz? Pontosan mi is a feladatom?

- El kell sajátítanod mind az öt elemet. Azzal az elemmel kezdünk, amivel te is rendelkezel. - mondta Kwangmin.
- És honnan tudjam meg, hogy milyen elemű vagyok?!
- Tűz, és víz már nem lehetsz. - mondta okosan. - Hogy miért? Elmondom. Ha valaki hozzádér, és az az adott idomár elkezd ragyogni, akkor te is olyan idomár vagy. Nos, Minwoo hozzád ért. Nem ragyogott. Előbb hozzádértem, én sem ragyogtam, és Youngmin sem. Most már csak három elem van, a föld, a levegő, és a fém.
- Szóval, csak meg kell érintenetek, igaz?
- Pontosan.

Mikor ezt a szót kimondta, Jeongmin mellém lépett és megfogta a karom. Nem történt semmi.

- Föld elemű nem lehetsz.

Donghyun következett. Ő sem ragyogott.

- Szél elemű sem lehetsz.

Hyunseong felpattant, és megfogta a vállam. Hirtelen világítani kezdett. Olyan erős volt a fény, hogy be kellett csuknom a szemem.

- Te fém elemű vagy, azaz fémidomár. - hallottam meg Hyunseong elégedett szavait. Elengedett, a fény is megszűnt. Felnyitottam a szemeim. A mellettem álló hatalmas vigyorral nézett.

- Oh, szóval, Minwoo tűz idomár, Jeongmin föld idomár. Az ikrek víz idomárok, drága leader-ünk szél, vagyis inkább levegő idomár. Te pedig fém idomár vagy Hyunseong.
- Ügyes. - mondta az utolsó megemlített.
- De miért Janus ruha van rajtatok?
- Elemi ruhák. Minden elemhez tartozik egy szín.
- Ó, akkor már értem.
- Remek, most már mindennel tisztában vagy. - nevetett fel Donghyun.

- Igen, teljes mértékben. - mosolyogtam.