1. fejezet

Első Könyv
FÉM

Az én nevem Annabell. A barátaim csak Bell-nek hívnak. Fél hosszú, narancs sárga beütésű hajam van, és zöldes színű szemem. Nem, a hajam nem festetem. Eredeti. Anyától örököltem. Na, és én ezt miért mondtam el, azt nem tudom.

Most éppen egy fellépésre sietek, nem, nem én leszek a fellépő, én csak nézem. A kedvenc bandám fog fellépni, a nevük Boyfriend. A rendezvény neve Lotte Family Festival. Ha jól emlékszem, más előadók is fellépnek. A Boyfriend-et, még otthon, Magyarországon ismertem meg, és azonnal megszerettem a zenéjüket. Sokan lelányozták őket, mindenfélének elmondták a koreaiakat. Tudatlanok. Ennyi. Meg amúgy is, kit érdekel, ha ferde szeműek? Oké, oké, ez csúnya jelző. Mindegy. Én így imádom őket. És ma látom őket élőben! Csak miattuk jöttem el Szöulba.

A telefonom jelzett, hogy ideje indulni. Felkaptam a táskám, kisiettem a házból, és bezártam az ajtót.
- Oh, basszus, van még tíz percem. Szerencsére nincs messze... - motyogtam magamnak, és futni kezdtem. Átszeltem két utcát, majd fordultam egyet. Megláttam egy színpadot magam előtt, és egy rahedli embert, táblákkal. Igen, ez az. És még nincsenek itt. Remek. Hirtelen megállított egy nő. Nem szólt semmit, csak nyújtotta a kezét. Már azon voltam, hogy a tenyerébe nyomok egy kis aprót, de tudtam, mi kell neki. A jegy. Meg is kapta. Direkt az első sorba kértem.

Beálltam a helyemre. Az ottani lányok megnéztek maguknak. Tudom, tudom, nem vagyok idevalósi. De én is lehetek fan, nem? Nem? Miért nem? Jaj, abba kéne hagynom a folytonos kötekedést..magammal. Gondolataimból hangos sikítások miatt kellet felébrednem. Felkaptam a fejem. Csak hápogni tudtam. Itt állnak teljes élet nagyságban. Köszöntöttek minket. Basszus, sokkal helyesebbek mint a képeken.

Akkor dobbant meg igazán a szívem, mikor Minwoo, a banda maknae-ja, folyamatosan engem vizslatott. Na, neki is szúrja a szemét, hogy nem vagyok idevalósi? Nem, tuti nem. A tekintete sötét volt, és rideg. De hizs' ő a maknae. Legyen cuki! És ne ilyen morcos. Donghyun meglökte a vállát, és súgott valamit a fülébe. Minwoo bólintott, majd végignézett a többi lányon is. Megrázta a fejét, és felém biccentett. Most Donghyun bólintott. Lehet, hogy beképzelem magamnak azt, hogy engem néznek. Inkább a tekintettemmel a többi tagot kerestem. Szíveket mutogattak a rajongóknak.

Végre elkezdtek énekelni. Előadták az On and On-t - a szám elején Hyunseong felhúzta a pólóját..a kis szemét  -, az Iyah-t, az I'll be there-t, és a Janus-t - szegény Youngmin az utolsó lépéseknél seggre csücsült. Biztos fájhatott. Nekem a Janus a kedvenc számom. A szövege gyönyörű, és mindig megkönnyezem, mikor meghallom. Szinte végigtomboltam mind a négy számot. Páran rám néztek. Nézzenek, kit érdekel?

Mikor a srácok mindennel végeztek, elköszöntek, és lementek a színpadról. Annyira sötét volt, hogy szinte semmit sem láttam. Elmentem jobbra. Talán erre kitalálok a tömegből. Egyszer csak valaki megragadta a karom. Nem tudtam sikítani, annyira megijedtem. A szívem a torkomban dobogott. Elkezdett húzni magával. Ki akartam tépni a kezem, de nem ment. Ráncigálni kezdett. Az az érdekes, hogy senki sem vette észre. Hagytam magam. Elfáradtam. Az ember befogta a szám, és a szemem. Okos. De még mindig van lábam. Megálltunk. Kész volt az idő arra, hogy megrúgjam középtájt. Lendítettem a lábam. Elkapta. Francba. Ismét befogta a szemem, és a szám, és ismét húzni kezdett maga után.

- Minwoo, azért nem kellett volna ilyen durván.

Leesett az állam. Minwoo? AZ a Minwoo? Vagy más?

- Akaratoskodott. Muszáj volt valahogy lefognom.

Akaratoskodott az anyád! Előrelökött. Én térdre estem. Egyből fel is álltam. Kipattantak a szemeim. A Boyfriend! De mit keresek én itt? És ők mit keresnek egy pince szerűségben?

- Miért hoztatok ide?!