3. fejezet

- Na, most már csak egy dolgod van hátra! - csapta össze a tenyereit Donghyun.

- Mi? - kérdeztem.

- Költözni.
- Költözni? Hova?
- Ide, hozzánk. És, most jönne az a kérdés, hogy miért is kéne ideköltöznöd. Nos, szerintem magad is tisztában vagy. Azért, mert minden nap reggeltől estig kemény edzésben lesz részed. - Mikor látta ijedt arcom, folytatta - Na jó, nem reggeltől estig, és nem lesz annyira kemény, de nem szeretnénk nyilvánosság előtt mászkálni minden nap. Remélem, megérted.
- Khm, persze persze, értem én. Csak nekem....jaj, tudjátok. Suli..tanulás..
- Az a legfontosabb, hogy irányítani tudjad mind az öt elemet, és megakadályozz egy világkatasztrófát.
- Világkatasztrófát?!
- Hopsz, ezt még nem lett volna szabad elmondanom. - tette a kezét a szája elé.
- Jól van Donghyun, ezt megcsináltad. - forgatta meg a szemét Jeongmin.
- Mindenki követhet el hibákat, nem?!
- De ekkorát...
- Kuss legyen már! Rendezzük el a kiscicát, és húzzunk aludni! - ordított fel Minwoo.

- Ki neked a kiscica te barom?! Adtam neked valamilyen okot is arra, hogy így viselkedj velem szemben?! Most komolyan, hogy lehet valaki ennyire köcsög?! - Ennyire idegbetegen még nem ordítottam senkivel. A többi ötnek kipattantak a szemei. Minwoo-nak elborult az agya. Szép arca eltorzult, de olyannyira, hogy még a többiek is berezeltek tőle. Hát még én! Egy szó nélkül közelebb jött, és egy akkora pofont levágott, hogy még visszhangzott is. Az erős ütéstől elterültem a földön. Könnyek szöktek a szemembe. Leguggolt mellém.

- Máskor vigyázz a szádra aranyom. Ritkán ütök meg nőt, de ha totálisan felhúzzák az agyam, bármire képes vagyok. - Már fújtatott az idegességtől. Megijedtem. Remegő lábakkal felálltam, és hátrálni kezdtem. Nekiütköztem valakinek, aki hátulról átölelt.
- Elhoztam az összes cuccod. Gyere, megmutatom hol van Hyunseong szobája. Utána meggyógyítom az arcod. - suttogta a fülembe Kwangmin. Fel sem fogtam, mit mondott, csak bólogattam mint a hülyék, és hagytam, hogy vezessen. Igen, sokk hatása alatt voltam. Ekkora pofont még életemben nem kaptam!

- Áu! Milye van ennek?! Vas tenyere?! - kiáltottam fel hirtelen. Teljesen kijózanodtam.
- Mondhatjuk úgy is. Rohadt erőseket üt. Már szimpla tenyérrel. - nevetett fel Kwangmin, és bevezetett egy szobába. Minden fekete...minden! Még a lepedő, meg a takaró is.
- Meghoztam a szobatársad! - ordította el magát Kwangmin. Az előttünk lévő fekete ajtó kinyilt, és Hyunseong lépett ki rajta, igenigen hiányos szerkóban. Konkrétan egy szál törcsi takarta el.
- Ember, hol a ruhád? - néztem nagyot. Az arcomhoz kaptam. Nem szabadna beszélnem.
- Basszus, ki volt ez az állat?! Tiszta vörös, szinte már lila az arcod! - Teljesen meglepődött.

- A tűz haverod. Oh, egyszer esküszöm kitekerem a nyakát. Még csak nem is ismer! Nagyon jól megy ez neki.
- Én inkább a helyedben meghúznám magam. Hiába ő a cuki maknae... láttam már gyilkolni. - Hyunseong elhúzta a száját. Gyilkolni? Jesszus...
- Ő egy gyil...
- A banda összes tagja gyilkolt már. Azért, hogy védelmezzük magunkat.
- Kitől?
- A tűz idomároktól. Csak a tűz idomárokból van sok. A többi elem idomárjai mind kipusztultak, csak mi maradtunk.
- Akkor a tűz idomárok gonoszak. Minwoo hogyhogy itt van?
- Donghyun térítette jó útra. Vagyis, nem annyira jó útra. Sokszor balhézunk. Elég komolyan. Nekem például eltörte a kezem. - vigyorodott el Hyunseong. Ezen mi olyan vicces?!

- Mindjárt jövök, hozok vizet. - Kwangmin kiment a szobából. És ekkor, ebben a percben, megvilágosodtam.

- Én mi az Isten keresek ebben a szobában? Miért tiszta fekete minden? Kwangmin hogy tudta ilyen gyorsan elhozni a cuccaim? És Hyunseong, hogy lehet neked ennyire kigyúrt, és kockás felsőtested?! - tört fel belőlem az összes kérdés. Basszus, az utolsót nem kellett volna!
- Amíg a fém idomítást tanulod, addig az én szobatársam leszel. Szerinted miért fekete minden? Hogy hogyan tudta elhozni? Ez egy képesség. Mind a hatan tudunk teleportálni. Király, nem? - Szélesen elvigyorodott. - Tetszik, mi? Az évek alatt Donghyun kiképezett minket. Ha majd megnézed, mindenkinek ilyen a felsőteste. - Rámkacsintott.
- Gecc, még az ikreknek is?!
- Természetesen.
- Megkérhetnélek valamire?
- Persze. Mire?
- Öltözz fel. - néztem rá összehúzott szemekkel. Elnevette magát, hátatfordított nekem.

- Itt a víz. Gyere, meggyógyítom az arcod. - hadarta Kwangmin, és letett a földre egy nagy vödröt. A víz olyan kék, mint az ég. De úgy tudtam, hogy a víz a színtelen...
- Mi van ezzel a vízzel?
- Semmi. Miért?
- Ja, csak kérdem. - Megvontam a vállam. - Meggyógyítod? Hogyan?
- A víz idomárok tudnak gyógyítani.
- Ez nem tiszta.
- Nem is kell annak lennie. - rázta a fejét. Nem kérdezősködtem tovább. Úgy sem fog velem további információt megosztani... Még. Arra lettem figyelmes, hogy a mellettem lévő vödörből víz kígyózik felfele. A vödör mellett Kwangmin hadonászott. Nem, nem idegbetegen... Lassú volt, és összetett.
- Hát ez...? - Ennyit tudtam kinyögni. A felemelkedett víz rátapadt a hadonászó iker tenyereire.
- Na, add az arcod.
- Adjam az...? - Nem tudtam végig feltenni a kérdést, mert a két arcfelemre helyezte a tenyerét... vagy a vizet... nemtudom. A víz világítani kezdett. Az én arcom meg égni.

Ahogy elnéztem, Hyunseong elég jól elvan. Szépen nyugodtan felvette a gatyáját, majd a pólóját is. Ez itt öltözött fel?! Hülye. Ennyi.
- Na, kész vagy. Jó éjt. Ja, és Hyunseong, majd halkan, ha lehet. - A víz visszacsurgott a vödörbe, majd annak fülét megfogva felemelte, majd azzal együtt Kwangmin távozott.
- Halkan? Hogy érti azt hogy... - motyogtam. Nem kellett sokat gondolkodnom. Leesett. - Kwangmin, meghalsz!
- Nyugi, nem mondta komolyan - szólalt meg mögöttem Hyunseong. Ijedten megfordultam.
- A frászt hoztad rám te ágyú. Jaj, mindegy. Hol fogok aludni?
- Csak egy francia ágyam van. Gondolom rájöttél.
- Aludhatok a földön?
- Nem - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Rendicsek - Beletörődtem. Az egyik kis sport táskámhoz léptem, leguggoltam, és kinyitottam.
- Használhatom a fürdőt?
- Nem.
- Hát, köszi.
- Szerinted? Hülye kérdésre, hülye válasz. - Felröhögött, és leült egy székre. De legalább nem bunkó. Megragadtam a kiválogatott cuccaim, odasétáltam az előttem lévő ajtóhoz, és kinyitottam. Egy fürdő. Ami fekete. Vagyis, a falak nem. De még a kád is az.
- Itt is minden fekete? De miért?
- Mert.
- Kösz a választ - morogtam. Beléptem, és becsuktam magam után az ajtót. A kulcsért akartam nyúlni, de mikor rájöttem hogy nincs, ismét morogtam egyet. Körbenéztem a szobában. Fura érzés fogott el. Ez a sok fekete... nyomasztó. Egy gyors fürdőt vettem, majd mikor végeztem, felöltöztem pizsamába. Csak akkor vettem észre, hogy nem hoztam be nadrágot. Hogy miért? Mert csak egy hosszú pólóban alszom, gatya nélkül. Remek. Ezt megcsináltam. Felsóhajtottam, és kisétáltam.

- Gatyád nincs? - kérdezte azonnal vigyorogva Hyunseong.
- Nincs...
- Nyugi, nem zavar.
- Azt gondoltam. - jelentettem ki egyszerűen.
- Na, én alszom kívül. Mint mindig.
- Oké, nekem mindegy. Csak aludni tudjak valahol.
- Srácok, hoztam kaját. - mondta Jeongmin, miközben besétált egy tálcával a kezében.
- Oh, köszönjük. Kedves vagy. - mosolyogtam rá hálásan. Mikor lerakta a tálcát, Hyunseong azonnal rávetette magát az azon lévő szendvicsre. Jeongmin gyorsan levett a tálcáról egyet, és a kezembe nyomta.
- Gyorsan, edd meg. Még képes lenne kikapni a kezedből.
- Köszi.

Jeongmin kiment, mi meg megettünk a tálcáról mindent. Hyunseong volt olyan kedves, hogy hagyott nekem még egy szeletet.

- Álmos vagyok - dörzsöltem meg a szemem, és elnyúltam az ágyon.
- Én is - feküdt le mellém a szobatársam. Az égő gyertyához hajoltam, és elfújtam. Sötét lett a szobában. Sokkal sötétebb.
- Láttad a barlangrendszerünket?
- A miteket?
- Ja, gondolom lesokkolt a pofon. Egy hosszú barlang köti össze a Starship-et, és a főhadiszállásunkat. Majd holnap körbevezetlek, ha gondolod.
- Ha már egyszer itt ragadtam... Nekem mindegy - mondtam, egy nagy ásítás kíséretében. - Jó éjt.
- Neked is.

Bebújtam a takaró alá, és a fal felé fordultam. Hát, úgy látszik tényleg itt ragadtam. Kellett nekem eljönni! De egyszer úgy is megtaláltak volna.