Hyunseong üvöltése miatt annyira megijedtem, hogy majdnem hanyatt estem a zuhany tálcán. De így csak a fejemet vertem be. Elzártam a csapot, és a fejemet fogva kiléptem a tálcáról. Törülközőt elfelejtettem magammal bevinni. Megakadt a szemem egy fekete fürdő köntösön. Leemeltem a fogasról, belebújtam, és kinyitottam az ajtót.
- Mi a picsa van?! - förmedtem rá az ágyon ülő hitetlenkedve néző szobatársamra.
- Picsa nincs, csak szilárd kéz - válaszolt kissé komoly ábrázattal.
- Milyen szilárd kézről hablatyolsz?
- Felmértük a terepet a srácokkal. Az egyik faszit Darkness beleépítette a falba. A másiknak meg... te tépted ki a szívét. Én tudom, hogy hogyan jött össze neked. Megszilárdítottad a kezed. Ilyen képesség csak a fémidomároknak van. A használó keze tömör fémmé alakul, ezért mindent át tud lyukasztani. Még a téglafalat is.
- Na, az úgy komoly.
- Az én köntösöm van rajtad?! - kiáltott rám hirtelen összehúzott szemekkel.
- Aha. Kölcsönvettem.
- Akkor kölcsönözd is vissza.
- Várj egy pillanatot! - Morogva előhalásztam a törölközőm és az új ruhám, majd visszatrappoltam a fürdőbe. Megtörölköztem, felöltöztem, megszárítottam a hajam.
- Na, most már had jöjjek én is! - sietett be Hyunseong a fürdőbe, én pedig a meglepetéstől kiköptem a vizet.
- Hányszor hozod rám a szívbajt öregem?!
- Nem is vagyok öreg - rázta meg a fejét. Puffogva visszafordultam a csaphoz, és folytattam tovább a fogmosást. Pár másodperc elteltével megfordultam mert a törölközőmért akartam nyúlni, de megakadt a szemem a szobatársamon, akin már csak egy szál alsógatya volt, és már azt is le akarta venni.
- Menj anyádba! - üvöltöttem rá, és hozzávágtam a törülközőt.
- Hé!
- Ne "hézzél" itt nekem! Nem tudod megvárni míg elhúzok?
- Nem - röhögött fel és visszadobta a kék anyagot.
- Baka - A fejemre csaptam, és kisiettem a helyiségből.
- Nem is tudtam hogy tudsz japánul! - kiáltott még utánam nevetve, utána pedig víz csobogása ütötte meg a fülem.
- Sok mindent nem tudsz még rólam - motyogtam a fürdő ajtónak, kiterítettem a törcsit, és leültem az ágyunkra.
Ránéztem az órára. Délután ötöt mutatott.
Hogy elrepült az idő! Kíváncsi leszek, mikor fogjuk kezdeni az edzéseket. De miért pont én? Miért nem egy másik személy? Nekem nincs erőm, se bátorságom ezekhez az idomáros dolgokhoz. Mi lesz, ha egyszer csak valami rosszul sül el, és meghalok? Áh, ez badarság. Reményeim szerint vigyáznak majd rám. Például Hyunseong...
- Így van! - kiáltott ki hangosan szobatársam a fürdőből.
- Mi?! - kiáltottam vissza.
Gecc, mintha a gondolataimban olvasna. Hogy tudta má', hogy pont az ő neve hangzott el a fejemben!
- Lehet hogy igaz, de lehet hogy nem - Hyunseong jelent meg a dereka köré tekerve egy törölközővel
- Ezt meg hogy érted? - Most szórakozik velem?!
- Eszem ágában sincs szórakozni veled Bell - rázta meg a fejét, és helyetfoglalt mellettem az ágyon. Lopva oldalra pillantottam. Na, ő is látott már súlyzót, nem is kevésszer. Azok a kockák... te jószagú... Hirtelen Hyunseong vigyorogva fordította felém a fejét. Aprót ugrottam a váratlan tett miatt. Hát ez meg?
- Valamilyen szinten Donghyun műve. Addig nem hagyott békén, míg ilyen nem lett - bökött a hasára, felkelt, és visszalépdelt a fürdőbe. Valami eszméletlenül de hülyén éreztem magam. Akkor ez most tud gondolatot olvasni, vagy nem? Úgy döntöttem rákérdezek, mert eléggé felkeltette az érdeklődésem. Öt perc múlva egy rövidnaciban és egy pólóban szambázott ki a fürdőből. A könyvespolchoz lépett, és leemelt egy vastag poros könyvet a legfelső fokról.
A kezembe nyomta.
- Ez az idomárok könyve. Olvasgass csak. Megyek, kerítek valami kaját - azzal távozott is. Kíváncsian pattintottam szét a bőrszíjat, és felnyitottam a tetejét. Köhögni kezdtem a kiáradó portól. Egy érdekes mondat köszöntött az első oldalon: "Ne szégyelld, hogy idomár vagy. A véredben van."
Ki az a hülye aki szégyelli a képességét? Talán a fiúk? Ezért élnek kettős életet? Bár tök hülyén jönne ki ez az egész. Fordítottam egyet. A "fém" szócskán akadt meg a szemem a második oldalon. Olvasni kezdtem.
- Tudtam! - kiáltottam fel diadalittasan.
- Na, megtaláltad azt amit kerestél? - kérdezte Hyunseong mosolyogva, aki egy tálcával a kezében sétált be a szobába.
- Te! Meg a többiek! Gondolatolvasók vagytok! - mutattam rá hirtelen elpirulva, utána magam mellé helyeztem a könyvet - Áh, ez tök ciki! - arcom a tenyerembe temettem, és úgy dünnyögtem tovább - Kellett neked póló nélkül kijönnöd...
- Kellett neked megbámulnod - Leült mellém és megbökdöste az oldalam. - Hoztam neked vacsit.
- És te? - néztem fel rá.
- Már ettem. Gondoltam kicsit kedveskedek ezzel.
- Köszi, aranyos vagy - mosolyogtam rá, és elvettem a tálcát - Ti sütit esztek vacsorára?!
- Donghyun sütötte. Nagyon ügyes. Kóstold meg.
Oh, már vagy két hónapja nem ettem édességet. Itt az ideje. Finomnak néz ki.
Kezembe vettem a villát, böktem rá egy kis tésztát. Miután lenyeltem az első falatot, pár másodperc múlva nem volt semmi a tányéron.
- Hozzak még? - nevetett rám szobatársam.
- Inkább egy szalámis szendvicset szeretnék. Meg egy jó pohár hideg vizet - adtam ki az utasítást vigyorogva. Bólintott, viszont nem ment ki az ajtón, hanem egy hatalmas füst felhőt hagyva maga után beteleportált gondolom a konyhába. Az ágyon heverő könyvre cikázott a tekintetem. Ismét a kezembe vettem, összefogtam pár oldalt mint az előbb és kinyitottam. "Avatár - az elemek mestere" - ez a cím fogadott.
- Az első Avatár több mint kétezer évvel ezelőtt bukkant fel a Földön. Neki a természet volt a mestere. Nem tanította senki sem... Oh, ügyes... Lássuk... ellenségek nem érdekelnek, képességeket tudom, állat segítők... Állat segítők? - ráncoltam a szemöldököm - Nekem nincs állat segítőm. Na, rákérdezek, remélem Hyunseong tudja, hogy az meg mi és miért kell.
Semmi érdekeset nem találtam benne. Viszont megakadt a szemem egy mondaton.
- Károlyi Zsuzsanna, vagyis ismertebb nevén Légkirálynő, levegőidomár - olvastam fennhangon.
TESSÉK? AZ ÉN ÉDESANYÁM?!!
- Édesanyád volt az eddigi legerősebb, és nagy szívvel rendelkező Avatár a világon. Viszont sajnos életét vesztette abban a katasztrófában. Mi is szerettük - hallottam meg szobatársam szomorú hangját. Rákaptam a tekintetem. Egy könnycsepp gördült ki a szeme sarkából. - Heh, nem kell itatni az egereket. Ami megtörtént, megtörtént. Hölgyem, a rendelése. - nyújtott át nekem erőltettem mosolyogva egy tálcát. Bekönnyesedett a szemem. De mikor ránéztem Hyunseong arcára kuncognom kellett.
- Szóval ti is találkoztatok anyával, igaz? - kezdtem el beszélgetni, elvettem a tálcát, és mögém helyeztem. Ő leült mellém.
- Igen, nagyon kedves volt. Mindig sütött nekünk.
- Kóstoltátok a csokis sütijét?
- Igen, megadta a receptet. Donghyun épp azt süti - röhögte el magát - Igazi konyhatündér.
- Fogalmam sincs hogyan jutott eszembe a tündérről, de lenne egy fontos kérdésem - csaptam össze a tenyereim - Mi az az állat segítő?
- Oh, szóval olvastad? Örülök hogy ennyire érdekel ez az egész. Amúgy csak annyi, hogy minden Avatárnak van egy állata, aki segít neki ha baj van, és vigyáz rá. Anyukádnak egy farkasa volt.
- Komolyan? Az szép. Én honnan...
- Majd annak is eljön az ideje hidd el. De, most én szeretnék neked átadni valamit.
- És mi az?
Felállt az ágyról, a szekrényéhez lépett és kinyitotta. Leskelődni akartam hogy mi is az, de csak az ő testét láttam. Felsóhajtottam, és magam elé néztem. Pár másodperc múlva egy elém térdelő Hyunseong került a láthatáromba. Kipattant szemekkel néztem rá. Jobb térde a földön volt, a ballal támaszkodott, le volt hajtva a feje, és kinyújtott kezében egy fekete rózsát fogott. Sosem láttam még fekete rózsát.
- Kérlek, fogadd el a Fém Rózsáját. A Fém Rózsája megóv téged ha magadnál tartod - mikor felnézett rám, nem mosolygott, komoly arca volt. Teljesen lesokkolva fogadtam el. Mikor hozzányúltam, mintha megrázott volna.
- De ezt miért...
- Arra neked kell rájönnöd - villantotta elő szép mosolyát, és felállt - Megyek, kerítek valami kaját.
Ennyit enni. Mindegy, nála ez a megszokás. Nem teleportált, hanem kiment az ajtón. A rózsát nézegetve ültem tovább.
Nagyon érdekes.
- A Fém Rózsáját átvettem - miután kimondtam, a szám elé tapasztottam a kezem. Én nem is akartam ezt mondani. Akkor meg hogy a halálba jött össze?!
 |
| A Fém Rózsáját átvettem |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése